“Gyerekkorom minden családi ebédjénél szóba került az a megpróbáltatás, amit Édesapám, Baska József gyerekkorában felvidéken megélt. A történetek, a tragédiák az én gyerekkorom részeivé is váltak, és Apám élményei, indulatai összeolvadtak a sajátjaimmal. 83 évesen hunyt el, 70 éven át cipelte menekülésük emlékét, hol kiírva, hol kifestve magából a jóvátehetetlen igazságtalanságot, hogy otthonukat hátrahagyva 1947-ben a benes-dekrétum miatt haza, Magyarországra kellett menekülniük, mert a család magyarnak vallotta magát és ezért szudéta földre akarták telepíteni őket. 12 éves volt és neki kellett döntenie, hogy a család marad vagy menekül haza. Döntött.”