Kemény vaj

A film egy afáziás /részleges-, de súlyos beszédzavarral küzdő, ezért inkább nem is beszélő, ám mindent hűséges tanúként feljegyző, írói ábrándokat ringató, tehetséges, de sorstalan/  lányról szól, aki tíz éves koráig egy többségében romungrók lakta nyomor telepen nő fel. Akkor cseperedik, mikor a telepieket súlytó szegénység, munkanélküliség, esélytelenség és kirekesztés szétzúz kultúrát, közösséget, családot, s a valamikori, üldöztetésekben gazdag ám teljes élet helyén a puszta túlélésért való küzdelem marad. A város gettójából nincs menekülés vagy remény a kitörésre.

Rendező:     Bódis Kriszta
Producer:     Csáky Attila
Forgatókönyvíró:     Bódis Kriszta
Szakértő- konzultáns:     Podmaniczky Szilárd
Operatőr:     Gózon Francisco
Zene:     Palya Bea

 

A film négy alaphelyszínen játszódik: telep /Hétes-Ózd/, középsúlyosan értelmi fogyatékosok intézete /Nagydobosi kastélyintézet/, börtön /Mélykútpuszta vagy Kalocsa/, Budapest /utak és bérlakások/. A szereplők köre - az itt forgatott dokumentumfilmek alapján és a regényben modellekként föltűnő valóságos személyek miatt – jól körvonalazható. A konkrét szereplőválogatás és előkészítés speciális körülmények között zajlana, együttélés-együttes élmény közössége során, melyben a stáb tagjai kölcsönösen, résztvevő megfigyelőként dolgoznak, s ennek megfelelően történne a forgatás szabályainak, módjának, a kölcsönös elvárás rendszerek kialakítása, a közreműködők kiválasztása.

Mivel a jelenetek az adott környezeteben /szociális, lélektani/, kiválasztott szereplőkkel pszichodráma szerűen, improvizatív módon kerülnek felvételre beta technikával dolgoznánk, és a vágott verziót később filmre rögzítenénk.

Az „amatőr” szereplőktől és az improvizációtól függetlenül a forgatókönyvben a jelenetek tökéletesen leírhatók, mint ahogy a regényből visszafejthetők, mivel a hasonló helyzetekben ugyan ezekkel a szereplőkkel már megtörtént párbeszédek, akciók és események rögzítése, fikciós keretben és szövedékben a regényen belül újrafeldolgozásra kerültek. Ebből filmes szempontból az az egyedülálló és új módszertani, filmnyelvi lehetőség születik, hogy a jelenetek nem csak kiváltottan improvizálódnak, hanem utalásszerűen rekonstruálódnak is. Ezzel a filmnyelvet a szociografikus súly ismert mélysége, a helyszínek és az ott élők, a filmben közreműködök és játszók személyisége, a világ tágabb, művészi értelemben már emelt és újraalkotott tapasztalata, - mely vidám, humoros, álomszerű, metaforikus, lírai, sűrített, lényeglátó, káprázatos és tragikus egyszerre- nem lehúzza, hanem fölemeli. Ahogy a Kemény vaj című regény új nyelvet teremtett az irodalomban specifikus valóság ábrázolásával a kreáció és a fikció szintjén, úgy törekszem arra, hogy megszülessen az az új – ámbár előzményeit tekintve számos hagyományhoz köthető - filmnyelv is, amely kivételes erővel képes erre.

A fikció szereplői számos non fiction filmem szereplője. A választott terepeken és helyszíneken közel tíz éve dolgozom. Személyes tapasztalatom és közeli kapcsolatom garancia egy – a már említett – együtt játékra a dokumentumfilmezéshez kapcsolt mégis autonóm filmnyelv alapjain, /többek között romákról, társadalom perifériáján élő emberekről, vagy prostituáltakról forgatott filmjeimre gondolok/, valamint a pszichológiai, a szociálpszichológiai képzettség, az emberi kapcsolatok /keresztmama, családtag vagyok a telepen/, a Kemény vaj című regény megírása és utóélete, a pszichodramatikus megközelítésmód alapjain is.

A főhős némaságát narráció oldja föl / bensőséges, különös, suttogó, visszafogott hang/.

A film egészét mozaikszerűen összefüggő, egymásra épülő, sokszor egymástól látszólag független, de egymás mellett lélegző jelenetek sora, fűzére adja ki, mely önmagába tér vissza.

 

 

 

gallery

Bódis Kriszta